Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből.
Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk.
Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és már eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig mellkasunkon.
Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá.
Akkor kellünk majd, amikor egy sármos mosolyra már szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében…
Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor elengedtük a meg akarlak szerezni görcsöt, és már csak azzal foglalkozunk, aki minket akar megszerezni, akit mi akarunk.
Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, már ha utánunk dobnák, se kellene nekünk.
Akkor kellünk majd neki… De akkor mocskosul.
Kép: favim.com
Mert aki mindig elérhető az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, aki törődik veled, az unalmas, aki kifejezi az érzéseit, az unalmas. Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.
Mondd neki, hogy szeretlek, és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, s csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni… Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé. Amikor nem vagy… “unalmas”.
© Manna OWell
Friss napi tartalmakért kövess Instagram oldalamon!
Kattints az ikonokra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: