1.0Manna OWellhttps://mannaowell.cafeblog.huMannaOWellhttps://mannaowell.cafeblog.hu/author/mannaowell/<p style="text-align: center">Az ember sok mindentől fél életében: hogy kudarcot vall,<br />hogy nem szeretik, hogy elhagyják, hogy elveszít mindenkit,<br />aki fontos számára. De tudod, én mitől félek igazán? Attól, hogy késő lesz.<br />Az én mumusom benne foglaltatik egyetlen, rövid szóban: késő.<br />S ez a jelentéktelennek tűnő szavacska, amíg nem érezzük,<br />észre se vesszük, mekkora darabot ragadott el magának az életünkből.<br />Annyi minden van még, amit el kellene mondanunk,<br />meg kellene tennünk, át kellene élnünk,<br />még annyi pillanat várna ránk, amikor elakadhatna a lélegzetünk,<br />mégis hányszor és hányszor hagyjuk tovaszállni tétlenül…<br />Nem akarom megbánni évek múlva,<br />hogy a világ itt feküdt a lábaim előtt, de én nem mertem felfedezni,<br />nem mertem kockáztatni, kimondani, amit gondolok,<br />nem mertem önmagam lenni, vagy szeretni, hogy nem mertem élni!</p> [caption id="attachment_3745" align="aligncenter" width="582"]<img class="wp-image-3745" src="https://mannaowell.cafeblog.hu/files/2015/06/bhbbh.jpg" alt="" width="582" height="387" /> Kép: www.favim.com[/caption] <p style="text-align: center">Elveszíthetek mindent és mindenkit,<br />állhatok egyedül a világ közepén egyetlen porszemként,<br />hiszem, hogy nem a veszteség fog a legjobban fájni.<br />Nem. Az fog fájni, de piszkosul, amit elmulasztottam.<br />A tehetetlenség, hogy nem áll hatalmamban visszaforgatni<br />az idő kerekét, hogy jóvá tegyem, bepótoljam.<br />És azokat a kimondatlan szavakat,<br />kézfogás nélkül végződő vitákat, ölelés nélküli viszlátokat,<br />azokat az elmulasztott pillanatokat soha nem kapom vissza már.<br />Soha.</p>richhttps://mannaowell.cafeblog.hu/files/2018/01/73c72ae1c3cbdcc4c6c1c9dcd4e77e73-másolata-150x150.jpg150150