Idővel azt fogjuk látni, hogy a világ már rég továbblépett… Hogy körülöttünk már mindenki felállt a padlóról és újra tud nevetni, csak mi ragadtunk benne egy értelmetlen, önpusztító sérelemben, és rengeteg időt vesztegettünk el azzal, hogy a sebeinket nyalogattuk. Nem éri meg hátat fordítani az élet szépségeinek, eldobni a boldogabb jövőbe vetett hitünket, csak… Tovább »

Ez azon napok egyike, amikor hajnalban lassan, nyugodtan nyitod ki a szemed. Ez azon napok egyike, amikor felhúzod a redőnyt és elmosolyodsz: új nap vár! Ez azon napok egyike, amikor elmerülsz a kávé minden cseppjében és csendjében. Ez azon napok egyike, amikor szíved izgatottan dobog mellkasodban, miközben a ruhádat választod ki. Ez azon napok egyike, amikor… Tovább »

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

  Néha egy fájdalmas „nagy bumm” kell ahhoz, hogy szétrobbanjon  körülötted minden, hogy darabjaidra hullj, és egyben rájöjj,  esélyt és erőt kaptál, hogy újraépítsd az életed, ami már túl sok gyötrelmet okozott. Mert amibe egy kicsit belehalsz,  az egy újjászületés lehetőségét adja, lehetőséget arra,  hogy boldogabb legyél, mint eddig. Magad mögött hagyhatod a múltat, a… Tovább »