Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből. Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és… Tovább »

  Talán nem aznap érne véget a történet, talán nem érne véget soha. Talán mióta világ a világ, e két zűrös lélek testből testbe száll az univerzumban… De azon a napon, abban a pillanatban, végleg elengedheted őt.Nem is magad mellől, talán az megtörtént már rég, de a gondolataidból, az álmaidból, s legfőképp a reményeidből.Többé nem… Tovább »

  Idővel azt fogjuk látni, hogy a világ már rég továbblépett… Hogy körülöttünk már mindenki felállt a padlóról és újra tud nevetni, csak mi ragadtunk benne egy értelmetlen, önpusztító sérelemben, és rengeteg időt vesztegettünk el azzal, hogy a sebeinket nyalogattuk. Nem éri meg hátat fordítani az élet szépségeinek, eldobni a boldogabb jövőbe vetett hitünket, csak… Tovább »

  Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá… Az erős érzések megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ választ is el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk. A semmiből felrémlik egy emlék, egy nevetés, egy tanács, egy hang, egy apróság, ami leginkább emlékeztet arra a személyre, aki tudta nélkül is üzenetet küldött…. Tovább »

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is,  a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni  onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból.  Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az élet egy meg nem fejtett  talánya, hogy miért követel helyet… Tovább »

“Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött,  hogy kezünkbe nyomja a „most kulcsát”,  és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.  Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk  boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.  Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak,  és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak. De nem büntetés az,… Tovább »