Manna OWell

Aki mindig elérhető, az unalmas?

  Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből. Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és… Tovább »

Megérzi, ha rá gondolsz

  Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá… Az erős érzések megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ választ is el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk. A semmiből felrémlik egy emlék, egy nevetés, egy tanács, egy hang, egy apróság, ami leginkább emlékeztet arra a személyre, aki tudta nélkül is üzenetet küldött…. Tovább »

Felbukkan, eltűnik? Üdv a talonban!

  Szelektálásnak hívják. A férfi a legjobb opciót keresi, ezért az eltűnik-felbukkan játékot játssza, hogy talonban tarthasson. Tetszel neki, de nem annyira, hogy megtegye a lépést.  Amikor pedig nem rád figyel, nos, épp befutott egy lehetséges „jobb”.    Válogatás. Pontozás. Besorolás. Pro-kontra. Sunyin ésszerű mód, hogy ha nem jön a nagy szerelem, megtaláld a számodra legmegfelelőbbet. Férfi… Tovább »

Elég a jelenléte…

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

Ha harcolsz egy érzés ellen, uralma alá von

Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is,  a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni  onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból.  Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az élet egy meg nem fejtett  talánya, hogy miért követel helyet… Tovább »

“Nagy bumm”

  Néha egy fájdalmas „nagy bumm” kell ahhoz, hogy szétrobbanjon  körülötted minden, hogy darabjaidra hullj, és egyben rájöjj,  esélyt és erőt kaptál, hogy újraépítsd az életed, ami már túl sok gyötrelmet okozott. Mert amibe egy kicsit belehalsz,  az egy újjászületés lehetőségét adja, lehetőséget arra,  hogy boldogabb legyél, mint eddig. Magad mögött hagyhatod a múltat, a… Tovább »

Csomagod a küszöbön vár, vége van…

Csomagod a küszöbön vár, indulnod kell.  De egyszer nézz vissza még, csak egyszer…  Járasd végig tekinteted a falakon,  amelyek közt egykor boldog voltál. Emlékezz, hogy mennyit nevettél a konyhában állva,  emlékezz, hányszor ültél a kanapén hozzá bújva.  Emlékezz, ahogy ujjait ujjaidba fonta,  te pedig lehunytad szemed,  hogy megszűnjön idő és tér körülötted. Jusson eszedbe, amikor… Tovább »

Azt add, amire vágyik!

  Azt add, amire vágyik, ne azt, amire szerinted vágynia kellene.  Szeresd úgy, ahogy szeretné, ha szeretnék, ne úgy, ahogy te szeretnéd szeretni, vagy ahogy szeretnéd, hogy téged szeressenek.  Szabd rá a szereteted! Figyeld rezdüléseit, merülj el világában,  váltsd valóra álmait, lepd meg! Mert ha csak adsz, adsz, és adsz ész nélkül, egy napon szembesülhetsz… Tovább »

Ne várd, hogy felbukkanjon, éld az életed!

Talán már nem is szereted és nem is szenvednél miatta, egyszerűen csak olyan régóta veled van ez az érzés, hogy a részeddé vált. Észre sem vetted, de ő helyette, jobb híján, társaddá tetted a miatta való szenvedést. Az emberek gyakran teszik ezt magukkal. Hagyják, hogy hosszú évekig ott lappangjon bennük a fájdalom, mert, amíg fáj,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!