Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből. Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és… Tovább »

  Talán nem aznap érne véget a történet, talán nem érne véget soha. Talán mióta világ a világ, e két zűrös lélek testből testbe száll az univerzumban… De azon a napon, abban a pillanatban, végleg elengedheted őt.Nem is magad mellől, talán az megtörtént már rég, de a gondolataidból, az álmaidból, s legfőképp a reményeidből.Többé nem… Tovább »

  Idővel azt fogjuk látni, hogy a világ már rég továbblépett… Hogy körülöttünk már mindenki felállt a padlóról és újra tud nevetni, csak mi ragadtunk benne egy értelmetlen, önpusztító sérelemben, és rengeteg időt vesztegettünk el azzal, hogy a sebeinket nyalogattuk. Nem éri meg hátat fordítani az élet szépségeinek, eldobni a boldogabb jövőbe vetett hitünket, csak… Tovább »

  Amikor sokat gondolunk valakire, egy idő után eljutunk hozzá… Az erős érzések megtalálják azt, aki iránt tápláljuk őket, s ha egy fél világ választ is el, egy-egy villanásra összekapcsolódunk. A semmiből felrémlik egy emlék, egy nevetés, egy tanács, egy hang, egy apróság, ami leginkább emlékeztet arra a személyre, aki tudta nélkül is üzenetet küldött…. Tovább »

Az ember sok mindentől fél életében: hogy kudarcot vall,hogy nem szeretik, hogy elhagyják, hogy elveszít mindenkit,aki fontos számára. De tudod, én mitől félek igazán? Attól, hogy késő lesz.Az én mumusom benne foglaltatik egyetlen, rövid szóban: késő.S ez a jelentéktelennek tűnő szavacska, amíg nem érezzük,észre se vesszük, mekkora darabot ragadott el magának az életünkből.Annyi minden van… Tovább »

Ez azon napok egyike, amikor hajnalban lassan, nyugodtan nyitod ki a szemed. Ez azon napok egyike, amikor felhúzod a redőnyt és elmosolyodsz: új nap vár! Ez azon napok egyike, amikor elmerülsz a kávé minden cseppjében és csendjében. Ez azon napok egyike, amikor szíved izgatottan dobog mellkasodban, miközben a ruhádat választod ki. Ez azon napok egyike, amikor… Tovább »

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

Csomagod a küszöbön vár, indulnod kell.  De egyszer nézz vissza még, csak egyszer…  Járasd végig tekinteted a falakon,  amelyek közt egykor boldog voltál. Emlékezz, hogy mennyit nevettél a konyhában állva,  emlékezz, hányszor ültél a kanapén hozzá bújva.  Emlékezz, ahogy ujjait ujjaidba fonta,  te pedig lehunytad szemed,  hogy megszűnjön idő és tér körülötted. Jusson eszedbe, amikor… Tovább »

  Azt add, amire vágyik, ne azt, amire szerinted vágynia kellene.  Szeresd úgy, ahogy szeretné, ha szeretnék, ne úgy, ahogy te szeretnéd szeretni, vagy ahogy szeretnéd, hogy téged szeressenek.  Szabd rá a szereteted! Figyeld rezdüléseit, merülj el világában,  váltsd valóra álmait, lepd meg! Mert ha csak adsz, adsz, és adsz ész nélkül, egy napon szembesülhetsz… Tovább »

Talán már nem is szereted és nem is szenvednél miatta, egyszerűen csak olyan régóta veled van ez az érzés, hogy a részeddé vált. Észre sem vetted, de ő helyette, jobb híján, társaddá tetted a miatta való szenvedést. Az emberek gyakran teszik ezt magukkal. Hagyják, hogy hosszú évekig ott lappangjon bennük a fájdalom, mert, amíg fáj,… Tovább »