Csomagod a küszöbön vár, indulnod kell.  De egyszer nézz vissza még, csak egyszer…  Járasd végig tekinteted a falakon,  amelyek közt egykor boldog voltál. Emlékezz, hogy mennyit nevettél a konyhában állva,  emlékezz, hányszor ültél a kanapén hozzá bújva.  Emlékezz, ahogy ujjait ujjaidba fonta,  te pedig lehunytad szemed,  hogy megszűnjön idő és tér körülötted. Jusson eszedbe, amikor… Tovább »

  Azt add, amire vágyik, ne azt, amire szerinted vágynia kellene.  Szeresd úgy, ahogy szeretné, ha szeretnék, ne úgy, ahogy te szeretnéd szeretni, vagy ahogy szeretnéd, hogy téged szeressenek.  Szabd rá a szereteted! Figyeld rezdüléseit, merülj el világában,  váltsd valóra álmait, lepd meg! Mert ha csak adsz, adsz, és adsz ész nélkül, egy napon szembesülhetsz… Tovább »

Talán már nem is szereted és nem is szenvednél miatta, egyszerűen csak olyan régóta veled van ez az érzés, hogy a részeddé vált. Észre sem vetted, de ő helyette, jobb híján, társaddá tetted a miatta való szenvedést. Az emberek gyakran teszik ezt magukkal. Hagyják, hogy hosszú évekig ott lappangjon bennük a fájdalom, mert, amíg fáj,… Tovább »

“Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött,  hogy kezünkbe nyomja a „most kulcsát”,  és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.  Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk  boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.  Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak,  és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak. De nem büntetés az,… Tovább »