Manna OWell

Aki mindig elérhető, az unalmas?

  Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből. Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és… Tovább »

A világ továbblép, ahogy te is…

  Idővel azt fogjuk látni, hogy a világ már rég továbblépett… Hogy körülöttünk már mindenki felállt a padlóról és újra tud nevetni, csak mi ragadtunk benne egy értelmetlen, önpusztító sérelemben, és rengeteg időt vesztegettünk el azzal, hogy a sebeinket nyalogattuk. Nem éri meg hátat fordítani az élet szépségeinek, eldobni a boldogabb jövőbe vetett hitünket, csak… Tovább »

Ha tanácstalan vagy…

    Amikor teljesen tanácstalan vagy az életben, mindig tedd azt, amit a szíved mond. Mert ha meg is égeted magad, az észnek és magadnak, amiért rá hallgattál, nehéz megbocsájtani, de a szívnek… A szívnek muszáj, mert az te magad vagy, a kijózanító ész korlátai nélkül. A szíved mindig, azt súgja, amit igazán akarsz, és… Tovább »

Felbukkan, eltűnik? Üdv a talonban!

  Szelektálásnak hívják. A férfi a legjobb opciót keresi, ezért az eltűnik-felbukkan játékot játssza, hogy talonban tarthasson. Tetszel neki, de nem annyira, hogy megtegye a lépést.  Amikor pedig nem rád figyel, nos, épp befutott egy lehetséges „jobb”.    Válogatás. Pontozás. Besorolás. Pro-kontra. Sunyin ésszerű mód, hogy ha nem jön a nagy szerelem, megtaláld a számodra legmegfelelőbbet. Férfi… Tovább »

Ez azon napok egyike…

Ez azon napok egyike, amikor hajnalban lassan, nyugodtan nyitod ki a szemed. Ez azon napok egyike, amikor felhúzod a redőnyt és elmosolyodsz: új nap vár! Ez azon napok egyike, amikor elmerülsz a kávé minden cseppjében és csendjében. Ez azon napok egyike, amikor szíved izgatottan dobog mellkasodban, miközben a ruhádat választod ki. Ez azon napok egyike, amikor… Tovább »

Elég a jelenléte…

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

Ha harcolsz egy érzés ellen, uralma alá von

Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is,  a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni  onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból.  Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az élet egy meg nem fejtett  talánya, hogy miért követel helyet… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!