Manna OWell

Ez azon napok egyike…

Ez azon napok egyike, amikor hajnalban lassan, nyugodtan nyitod ki a szemed. Ez azon napok egyike, amikor felhúzod a redőnyt és elmosolyodsz: új nap vár! Ez azon napok egyike, amikor elmerülsz a kávé minden cseppjében és csendjében. Ez azon napok egyike, amikor szíved izgatottan dobog mellkasodban, miközben a ruhádat választod ki. Ez azon napok egyike, amikor… Tovább »

Elég a jelenléte…

  Olykor elég a jelenléte… Érintés nélkül, szótlanul is. Olykor elég, hogy fel-felpillanthatok rá a könyvemből, és mosolyogva figyelhetem, ahogy a kanapé másik végében a reggeli újságba réved. Olykor elég, hogy itt van, mellettem. Nem kell, hogy átöleljen, összegabalyodtunk mi már régen, talán nem is akkor, amikor találkoztunk, talán ez már elkezdődött, valahol a csillagokban,… Tovább »

Ha harcolsz egy érzés ellen, uralma alá von

Van, aki mindig veled marad, ha az életedben nem is,  a gondolataidban mindig. Akit talán sokáig próbáltál kiűzni  onnan a létező összes módon, de aki ellen kifogytál a praktikákból.  Elfogadtad, hogy van, amit nem irányíthatsz, ami minden akaratnál, hitnél és tettnél erősebb, ami még az élet egy meg nem fejtett  talánya, hogy miért követel helyet… Tovább »

“Nagy bumm”

  Néha egy fájdalmas „nagy bumm” kell ahhoz, hogy szétrobbanjon  körülötted minden, hogy darabjaidra hullj, és egyben rájöjj,  esélyt és erőt kaptál, hogy újraépítsd az életed, ami már túl sok gyötrelmet okozott. Mert amibe egy kicsit belehalsz,  az egy újjászületés lehetőségét adja, lehetőséget arra,  hogy boldogabb legyél, mint eddig. Magad mögött hagyhatod a múltat, a… Tovább »

Csomagod a küszöbön vár, vége van…

Csomagod a küszöbön vár, indulnod kell.  De egyszer nézz vissza még, csak egyszer…  Járasd végig tekinteted a falakon,  amelyek közt egykor boldog voltál. Emlékezz, hogy mennyit nevettél a konyhában állva,  emlékezz, hányszor ültél a kanapén hozzá bújva.  Emlékezz, ahogy ujjait ujjaidba fonta,  te pedig lehunytad szemed,  hogy megszűnjön idő és tér körülötted. Jusson eszedbe, amikor… Tovább »

Azt add, amire vágyik!

  Azt add, amire vágyik, ne azt, amire szerinted vágynia kellene.  Szeresd úgy, ahogy szeretné, ha szeretnék, ne úgy, ahogy te szeretnéd szeretni, vagy ahogy szeretnéd, hogy téged szeressenek.  Szabd rá a szereteted! Figyeld rezdüléseit, merülj el világában,  váltsd valóra álmait, lepd meg! Mert ha csak adsz, adsz, és adsz ész nélkül, egy napon szembesülhetsz… Tovább »

Ne várd, hogy felbukkanjon, éld az életed!

Talán már nem is szereted és nem is szenvednél miatta, egyszerűen csak olyan régóta veled van ez az érzés, hogy a részeddé vált. Észre sem vetted, de ő helyette, jobb híján, társaddá tetted a miatta való szenvedést. Az emberek gyakran teszik ezt magukkal. Hagyják, hogy hosszú évekig ott lappangjon bennük a fájdalom, mert, amíg fáj,… Tovább »

Átutazók

“Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött,  hogy kezünkbe nyomja a „most kulcsát”,  és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.  Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk  boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.  Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak,  és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak. De nem büntetés az,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!