Manna OWell

Azt add, amire vágyik!

  Azt add, amire vágyik, ne azt, amire szerinted vágynia kellene.  Szeresd úgy, ahogy szeretné, ha szeretnék, ne úgy, ahogy te szeretnéd szeretni, vagy ahogy szeretnéd, hogy téged szeressenek.  Szabd rá a szereteted! Figyeld rezdüléseit, merülj el világában,  váltsd valóra álmait, lepd meg! Mert ha csak adsz, adsz, és adsz ész nélkül, egy napon szembesülhetsz… Tovább »

Ne várd, hogy felbukkanjon, éld az életed!

Talán már nem is szereted és nem is szenvednél miatta, egyszerűen csak olyan régóta veled van ez az érzés, hogy a részeddé vált. Észre sem vetted, de ő helyette, jobb híján, társaddá tetted a miatta való szenvedést. Az emberek gyakran teszik ezt magukkal. Hagyják, hogy hosszú évekig ott lappangjon bennük a fájdalom, mert, amíg fáj,… Tovább »

Átutazók

“Van, aki csak keresztezi életutunkat. Aki azért jött,  hogy kezünkbe nyomja a „most kulcsát”,  és már siet is tovább, mert valahol máshol még dolga van.  Átutazók, akikkel talán csak egy röpke pillanatig lehetünk  boldogok, mégis örökre megváltoztathatják az életünket.  Akik megérintenek minket, és elillannak, jelenlétet adnak,  és visszavéve azt, gyengéden kirabolnak. De nem büntetés az,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!