Manna OWell

Aki mindig elérhető, az unalmas?

  Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk… Amikor már lemondtunk róla, és emberfeletti erőt megmozgatva, de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofára eséséből. Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk. Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és… Tovább »

Engedd el őt a reményeidből és vedd vissza az életed…

  Talán nem aznap érne véget a történet, talán nem érne véget soha. Talán mióta világ a világ, e két zűrös lélek testből testbe száll az univerzumban… De azon a napon, abban a pillanatban, végleg elengedheted őt.Nem is magad mellől, talán az megtörtént már rég, de a gondolataidból, az álmaidból, s legfőképp a reményeidből.Többé nem… Tovább »

A világ továbblép, ahogy te is…

  Idővel azt fogjuk látni, hogy a világ már rég továbblépett… Hogy körülöttünk már mindenki felállt a padlóról és újra tud nevetni, csak mi ragadtunk benne egy értelmetlen, önpusztító sérelemben, és rengeteg időt vesztegettünk el azzal, hogy a sebeinket nyalogattuk. Nem éri meg hátat fordítani az élet szépségeinek, eldobni a boldogabb jövőbe vetett hitünket, csak… Tovább »

“Nagy bumm”

  Néha egy fájdalmas „nagy bumm” kell ahhoz, hogy szétrobbanjon  körülötted minden, hogy darabjaidra hullj, és egyben rájöjj,  esélyt és erőt kaptál, hogy újraépítsd az életed, ami már túl sok gyötrelmet okozott. Mert amibe egy kicsit belehalsz,  az egy újjászületés lehetőségét adja, lehetőséget arra,  hogy boldogabb legyél, mint eddig. Magad mögött hagyhatod a múltat, a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!